Hát ez a hét kúrva unalmas volt, mint mindíg az első hét, de a többi hét is unalmas lesz biztos, mert ez nem vakáció már, hanem suli. És hát első hétben sulinapok voltak, és így mindíg majdnem hamarabb kevesebbel hazamentünk. Legalábbis én. Mert soha nem kaptam helyet a tevékenységeken szerencsére. És akkor hazamentem, nem vagyok hülye, hogy álljak. És hát megtudtam az új órarendemet, hát annak is aztán örvendtem édes Isten. Mindennap háromig vagyunk, az egész suli pénteken kettőig, de akkor mi egyedűl háromig. Már faszom kivan ebből a hülye iskolából is. Miapicsa, miért kelett annyi órát belerakni az órarendbe. Eddig is csak pénteken voltunk kettőig, de mostmár mindennap háromig. Már bocsánat, hogy káromkodok, de már elegem van nem csak ebből, hanem mindenből. Most itt nem fogom kíírni, a tegnap a naplómba kíírtam magamból, amit kelett, és hát nem is mondtam, mostanság nyitottam egy naplót, mert visszaolvastam a régi naplóim, igaz minden naplómba beleuntam 1 hét után. De jó volt a kétezerkilences bejegyzéseimet visszaolvasnom. Nagyon érdekes volt sokat röhögtem magamon, és észrevettem, hogy mennyit változtam. Mostmár nem is a weblapszerkesztés érdekel a legjobban, akkor még az érdekelt. És hát meg azért is nyitottam meg a naplómat, hogy majd késöbb nyissam ki, mikor nagyobb leszek, és visszaolvassam mekkora idióta voltam, eggyes dolgokba. Már mostis rájöttem, na de nem fogom mondani ezt ki, mert nem publikus, de egyszerűen nem tudok elfelejteni egy dolgot, mindegy.